PFA/DOD turné! Osztó prosztó kapitány és a többiek, vagyis valami történt a zenével!

Turnézni a világ egyik legkirályabb dolga (még ha nem is zenélni megy az ember), szerintem ez mindenkinek egyértelmű, aki valaha is turnézott. Csak ezt az utána következő pár napot kell túlélni valahogy. Mert folyamatosan azon jár még az eszem, meg hogy mekkora mázlista vagyok, hogy én is ott lehettem. Meg amúgyis fájdalmas a valóság ezekután. Túl klassz volt az egész. Mondjuk mindig az. Bár a végén elszakadt a cérna, mert „Veronika hercegnő vagyok, nem hugyozok kannába”. De most úgy érzem, hogy soha többé nem akarok olyan koncertre menni, ahol nem játszik a pfa és a dod, vagy legalább nincsenek ott a srácok. Bőven elég volt két hét ahhoz, hogy túlságosan is megszeressem őket. Egyébként a Dance or Die!!!-t soha nem szerettem igazán. Vagy csak simán nem érdekelt. Úgy tűnik ez a turné kellett ahhoz, hogy ne így legyen.

Amikor megérkeztem Milánóba, több mint fél napot csöveztem a reptéren, de semmi baj, mert összehaverkodtam a brainwash dobosával, és megtudtam, hogy mi- és milyen fontos szerepe van a dobosnak a zenekarban. Úgyhogy most már ehhez tartom magam.

A két hétnek több, mint a felét tenger- vagy óceánparti városokban töltöttük. Meg nyilván mikor tehettük, a parton hesszeltünk, a bátrabbak fürödtek is, vagy homokvár helyett női segget építettek.

 
Csicskalángosos üvegezésről meg eddig még nem hallottam, pláne nem játszottam, de király volt. Meg az is, ahogy Ócsi próbálta levenni a fürdőgatyája alól az alsógatyáját a strandon. Zseniális volt, bár egy kicsit böszme.

Huelvában meg 1eur-ért vettünk 12 felest (mert hatost dobtunk) amiben tequila, stroh rum és abszint volt összekeverve. Aztán ötből hárman mentünk is hányni fél percen belül…(Áronnal együtt az utcán), meg szedtünk narancsot.

Csak a gyengék alszanak, mégis párszor inkább az alvást választottam az őrült buli helyett, amit persze utólag mindig megbántam, például a genfi jam-elést. Egyébként szinte az összes koncert nagyon jó volt, minden nap! egyszerűen nem lehetett megunni. Meg hát a split zseniális, ez egyértelmű!

 

Toulouseban meg ott volt Aladdin is a koncerten. De hát mit vár az ember, ha egy rózsaszín foglaltházban van, ahol régen a faszi, aki ott lakott kinyírta a családját és utána magát is. Lisszabonban meg megtaláltuk kit-et a hátsó udvarban. Portoban meg egy templom mellett volt a foglaltház, és egy hatalmas kereszt volt az oldalán.

Azért örülök, hogy mégis úgy alakult, hogy láthattuk a Red donst, bár nem a legszuperebb pesti koncertet. De nem lehet minden koncert olyan, és ezért nem kell tőlünk bocsánatot kérni.

A genfi koncert utáni jamelés meg állítólag nagyon nagy volt! Reutlingenben meg pfa/dod után volt egy-két ráadás think again és barackca szám is, meg még ez-az. Aztán meg nemalvás Tübingenben, és reggel indulás Berlinbe, csak előbb kitettek Badenben. Itt nekem véget is ért az egész, de a hab a tortán mégiscsak a descendents/nofx koncert volt a srácoknak…

Júliusban találkozunk az Áron szülinapi bulijáááán (de remélem előbb is)!